Van az úgy, hogy az ember csak úgy ötlettelenül téblábolgat a virtuális könyvek között, mianyavalyát kéne olvasni, ami könnyed is, de szól is valamiről, viszont nem a kétségbeesésről meg a szenvedésről, van humora meg hepiendje, és egyszerűen nem lehet letenni. Nos, van, hogy ilyenkor egy jó cím úgy lenyűgözi az embert, hogy legott letöltögeti a rejtélyes irományt, sőt elolvasni se restelli. És ráébred, hogy mitadisten, csodák nincsenek.
A pasi a szomszéd sír mellől is olyan könyv, amely a puskapora számottevő részét ellőtte a címadásnál, vagyis a regény közel sem hozza az ilyenféle kedves morbiditást. További meglepő fejlemény, hogy szép olasz neve ellenére a szerző, s így műve is, svéd, és pont olyan komor, mint a többi svédek. Az a humor, amit belevisz a regénybe, svéd viszonylatban nyilván vérbő szabadosságnak hat, de mi itt a déli végeken másként szocializálódtunk. Komorság, kérem, komorság dől a szomszéd sír mellől! Még ez a könyvajánló is elkomorodik tőle.
Az (is) jó egyébként a címben, hogy teljes mértékben koherens a regényszöveggel. Merthogy a Nő meg a Férfi valóban a temetőben ismerkednek össze, amidőn egymás tőszomszédságában nyugvó szeretteiket gyászolgatják. Ebben ki is merül összes közös vonásuk (eltekintve a szextől). A nő egy biomániákus kékharisnya (könyvárosnő), a pasi egy önmagát utolérni képtelen gazdálkodó. Mi sülhet ki ebből? Igazatok van, semmi eredeti. Veszekedések és kibékülések sora.
Ezt a kevéskét viszont jól hozza az írónő. Ponyvához képest nagyon hitelesnek és pontosnak tűnnek a gondolatok, amelyeket a főhősök agyába ad, a kevés cselekményt is olvasmányossá tudja bonyolítani, a befejezés ügyes egyensúlyozás a svéd és az olasz modell között. Az is tetszett, hogy a végletes(sé karikírozott) két főhős között majdnem sikerül megtartania az írói pártatlanság egyensúlyát. (Egy idő után azért egyértelművé válik, hogy az igazi főhős kicsoda: Désirée vagy Benny? - E ponton kíváncsi lennék, hogy más is hasonló véleményen van-e ez ügyben. Ki a főhős? VV!)
Technikailag a történet kétnézőpontú, vagyis D. és B. E/1. beszámolói váltogatják egymást. Jelen esetben ez jól működik, és a szöveg nem is kíván ennél többet. A fíling pedig az a bizonyos skandináv: hideg és sötét. Csak néha tör ki ebből a fagyos lápból az egészséges (ön)irónia: "Van férj vagy nincs, többnyire csak az a kérdés, hány szelet húst kell venni ebédre."
E-könyveknél nincs különösebb hatása a borítónak. Jelen esetben ez szerencsés; ha könyvesboltban pillantanám meg a kötetet, fejvesztve menekülnék a könyvtervezés e szörnyszülötte elől. Jobban meggondolva a könyv legborzalmasabb része az értelmetlenül, logikátlanul, az esztétikumot sutba vágva összehajigált képek sora, mely nem hiszem, hogy 0 főnél többet meg tudna szólítani. Katasztrófa.
Konklúzió:
E-könyvolvasó-tulajdonosoknak. Skandinávmániákusoknak. A keserédes szerelmi történetek, illetőleg bármilyen szerelmi történetek híveinek. Könyvtárosnőknek. Szingliknek. A leheletnyi morbiditást tükröző könyvcímek rajongóinak. Azoknak, akik vidékre akarnak költözni. Akik szeretik a folytatásos történeteket (mert terrrrmészetesen e könyvnek is van folytatása). Kiknek nem? Akik a love storykat inkább hollywoodi nyálban kedvelik.
Fordította: Kertész Judit
Park Kiadó
208 oldal
