Úgy gondoltam, hogy egyik kedvenc könyvemmel indítom ezt a blogot, hátha valaki nem olvasta még. Nem épp friss darab ugyan: nyolc évvel ezelőtt jelent meg magyarul. Ukrán regény, szerzője Andrej Kurkov. Azért vettem meg annak idején, mert megtetszett a címe, kellemesen morbidnak tűnt. A címet a belső sem hazudtolja meg: tényleg a legfőbb jellemzője az a finom morbiditás, amely azért még nincs túlságosan messze a realitástól. Másik vonzó jellemzője ennek a regénynek, hogy nagyon jól elegyíti a legkülönbözőbb műfajokat. Alapvetően szépirodalmi mű, van egy visszafogott, romantikus-nosztalgikus, légies miliő (kijevi tél, hóesés, csendes utcák, esetleges találkozások, eső, tavasz, napsütés etc.), és erre kerül egy klasszikus krimi-felépítmény, amilyennek lennie kell. A lírai alapon ülnek a véres események, és mindemellé még mindenből egy kicsi: háziállat (kutya helyett királypingvin, hálistennek), maffia, társadalomrajz, kisgyerek, szerelem, barátság – mindent beletöltött a jó Kurkov a könyvébe, s ráadásul jól eltalált vegyülék lett a végtermék. Szegény főhős Viktor-Vitya úgy különleges, hogy teljesen hétköznapi közben; lúzernek tűnik, de azért mégse az. Kurkov a legjobb krimi-hagyományokat követve fokozza a feszültséget, egészen a kvázi horrorig, de mire hátborzongató tragédiába fordulna a sztori, megint másfelé kanyarodik. Az egyik jelenet (Vitya egy éjjel az ablakából a szemközti lakásban olvasó nőt nézi, 169−170. oldal) szerintem a legszebb regényrészlet, amely valaha született – tudom, nem értetek egyet, de nekem mégis. A könyv terjedelme barátságosan rövid, aki – mondjuk így – tisztes mértékű szabadidővel rendelkezik, egy nekihuzakodásra betermelheti. A borítója is vonzó a pingvinnel meg a szép jégzöld színnel, de a fülszövegre inkább ne hagyatkozzatok!
Konklúzió: majdnem mindenkinek ajánlom, kivéve akik jobban szeretnek a siker-pénz-csillogásról olvasni, illetve akik nem vevők még egy csipetnyi akasztófahumorra sem.
Úgy vettem észre, hogy Kurkovnak azóta sem jelent meg másik könyve magyarul. Ha mégis találkoznátok ilyesmivel, föltétlenül szóljatok nekem!
Néhány alapadat:
A könyv íródott: 1995−96
Fordította: Tompa Andrea
Athenaeum 2000 Kiadó, 2004
216 oldal
