Pseudo-Aesopus: A’ Farkas, a’ Bárány és a’ Kőnyvetske
Egy naponn az Ordas Farkas erdő sürejének szélinn járván szembe tanálja magát a’ gyönge Báránnyal, azki is egy kitsin Könyvetskét hurczola hóna alatt. S az Ordas imigyen szólla hezzája:
– Oho, te Bárán! Mely nagy Szerentse tégedet látni, hogy ippen az éhségtül rútúll szorongattatván levék s te jövendsz Szemeim elibé! Rögvest jó vatsorám léssz, békaplak!
A’ nyavallyás Bárány rimánkodék, siránkozék, jajgata, kérvén kéré a’ gonosz Ordas Farkast, hogy őtet meg ne enné, de mivégre! Hejában sí-rí, bucsálódék magában az árva, az Ordas bizon ottan megövé őtőt. Eltelék az gonosz Féreg hasa a’ bóldogtalan Bárán gyenge husával, ámde a’ gaz jószág meg nem elégszik még. Tekéntete az ottan heverő Könvetskére esék, s fertelmes mohóságában azt is azonmód elnyelé. Azomba’ a’ kis Könyv a rút Állat torkán fönn-akada, se ki, se bé nem menék. A’ Bestia az Könvetskétül fujtogattatván hánykolódék, fetreng vala, kaparássza karmaival az Fődet, míg végső vonaglások és rángások közepette kiszenvedék.
A’ mese Értelme:
E’ Fabulával megjelenti a Bőlts Pseudo-Aesopus, hogy akármely aprótska lött légyen eggy kis Kőnyvetske, bizon a’ legnagyobb Toportyán-Féreg torkán is fönn-akadhatik, s az attul kódul.
