Még mindig az úgynevezett boldog békeidők járják, erre mit ad isten, ez a boldogtalan Tábori Kornél hírlapíró és Székely Vladimir rendőrfogalmazó, akinek pedig ilyen gyönyörű nevet adott az édesanyja, hát nem a prostikról írnak! Méghozzá egész könyvet. Méghozzá részletesen, sőt mi több, alaposan. Micsoda lelkiismeretlenség! Beárnyékolják nosztalgiánk fényes terepét.
De azért érdemes elolvasni ezt a könyvecskét. 1908-ban jelent meg eredetileg, tehát a századforduló erkölcsi, akarom mondani erkölcstelenségi viszonyait járja körbe, azon belül is a prostitúció különféle válfajait és megjelenési formáit. Ezt pedig a teljesség igényével. A szerzők fölsorolják a budapesti prostitúció összes fajtáját, legálisakat és illegálisakat, megismertetnek a jelenség okaival, szereplőivel és következményeivel, bemutatják, a kéjnőknek milyen kasztjaik vannak hely, alkalom, idő és tarifa szerint, kitérnek a selyemfiúk, a bordélyok, a kávéházak, a garniszállók intézményeire, arra, hogy kik milyen arányban részesülnek a dolgozók keresményéből, sőt foglalkoznak a fogamzásgátlással és a magzatelhajtással is! Fölöttébb érdekfeszítő olvasmány. És tanulságos is: fényt derít rá, hogy bizony, bizony, a ferencjóskai időkben is volt leánykereskedelem, gyermekprostitúció, melegek, még szép ruhájukért kurválkodó háziasszonyok is.
Konklúzió: a betegesen prűdek kivételével mindenkinek. Árnyoldala, hogy a karcsú kötetecske nem könnyen hozzáférhető, magam is hónapokig várólistáztam érte egy antikváriumban.
Fekete Sas Kiadó − Orpheusz Kiadó, Budapest, 1992
101 oldal
